Jelenlegi hely

Címlap

Gyertyaszentelő ünnepén

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Valahová mindig úton vagyunk. Hosszú készülődés után decemberben megérkeztünk a várva-várt Karácsonyhoz, aztán a karácsonyi ünnepkör bezárult a mi különlegesen szép és gazdag mondanivalójú Vízkereszt ünnepünkkel. Most pedig van egy jeles ünnepünk, ami a karácsonytól is és a húsvéttól is elég távol van, mint egy kilátó torony, ahonnan hátratekintünk és előre nézünk és megyünk tovább. Ez az ünnep népi nevén a Gyertyaszentelő Boldogasszony, kicsit hivatalosabb egyházi nevén a találkozás ünnepe. Már az elnevezés többféle módjából látszik, hogy ez a naptár szerinti február 2-i jeles napunk is méltóan tekinthető keresztény életünk számára gazdag üzenetekkel teli forrásnak. A Találkozás egy esemény leírása egyetlen szóban. Így nagyon egyszerű. Persze, hogy mit fejez ki egy szó, az attól függ, hogy mire használjuk és milyen környezetben. Így tekintve számunkra ez már jelenti a múlt beteljesedését és a jövő kezdetét, kibontakozását. Jól kifejezik ezt az agg Simeon szavai: „Most bocsásd el Uram szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségül népednek, Izraelnek.” Ez a találkozás szavakba öntve. De mit mond nekünk a nép elnevezés „Gyertyaszentelő”? Egy szimbólumra utal, a gyertyára, aminek ráadásul szentnek kell lennie. Egy szimbólum már nem szavakon keresztül beszél, hanem érzéseket vált ki, felismerésekre vezet. A gyertya a fényt jelenti. A lángja körül láthatóvá válik a környezet. Nem botorkálunk, biztonságban haladhatunk, nincsenek kétségek. Talán még idő sincs, látva a láng egyenletes, nem mozduló ragyogását. A megszentelés pedig megerősíti azt, hogy ez a fény nem is lehet más csak szent. Ez a fény foglyul ejti a szemünket, biztonságot, nyugalmat, szépséget áraszt, és ha hagyjuk, lelkünkben teremti meg mindezt.  Ezeket a gondolatokat sugallta számomra a most vasárnapi, gyertyaszentelő ünnepi, liturgia, visszaemlékezve az antifónára: „... a te ékességeddel és szépségeddel indulj meg…”, a tropár szavaira: „…megvilágosítván a sötétségben levőket…”, a szentbeszéd sok gondolatából itt csak egyet kiemelve, mely a keresztény ember magatartására utal: „…a gyertyát nem rejtik véka alá…”. Természetesen maga a szimbólum, a gyertyákkal megrakott asztalka. Sokféle, szebbnél szebb gyertyával, köztük a szerzetes nővérek által készítettekkel, tekintetünk állandó nyugvópontja volt a liturgia alatt. Méltóan hangsúlyozta ünnepünk középpontját, melyre a szentelési szertartás tette fel az ünnep koronáját.

2014. február 4. /István