Jelenlegi hely

Címlap

A HIT adománya

„Meghoztad az igaz hit világát”
Egy közeli ismerősöm küldött egy linket, ahol azt találtam, hogy egy magyar professzor igen hatásosan levezette, hogy hogyan rejlik Isten minden „földi” dolog mögött, vagy inkább minden, ami az emberrel összefügg, a világ fennállása mögött. A kísérő szöveg az volt, hogy rövid időn belül sokan, és egyre többen keresek fel ezt a linket, mert olyan nagy jelentőségű okfejtés.  
Az első látásra a pillanat tört része alatt az jutott eszembe: Istenem, ha ez egy bizonyíték lenne, amit az emberek állandóan keresnek, nem lenne többé hit. Földies megfogalmazással rögtön vetődik fel bennem a kérdés: Jó ez nekem? Nem, nem akarom. Nem akarom, hogy egy dimenzió kiessen a világomból? A hit dimenziója. Nem akarok kérkedni a leleményességemmel, de ez így még soha nem vetődött fel bennem. Szinte megijedtem. Most jöttem rá, hogy mit jelent nekem hit.
Szent Pál apostol fejezik ezt ki számomra a legpontosabban (1 Kor 1, 22-25). „A zsidók csodákat követelnek, a görögök bölcsességet keresnek: mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Aki a zsidóknak ugyan botrány, a görögöknek meg oktalanság: a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök, Krisztus ereje és Isten bölcsessége. Mivel Isten oktalansága bölcsebb az embereknél és Isten gyengesége erősebb az embereknél.” Annyi csoda vesz körül bennünket nap, mint nap, hogy már észre sem vesszük. Olykor közönyösen tudomásul vesszük és tovább lépünk rajtuk. Máskor meg rámondjuk valamire, hogy véletlen, sőt megtaláljuk az okát is? „Nekem ide kellett mennem, ő meg éppen akkor jött, mert elfelejtett valamit és később indult, aztán le volt zárva az út… stb.” Szól a magyarázatunk. Valóban „teljesen véletlen”! Milyen érdekes és velem éppen valami jó, vagy rossz történt csak úgy véletlenül, vagy, mert nagyon okos voltam.
Sosem felejtem el az egyébként általam nagyra értékelt fizika tanáromat. Milyen boldogan mutatta a kísérletet, hogy a prizma szétbontja a napfényt és mi látjuk a szivárványt a falon. Akkor hol van itt az Isten? Kérdezte.  Hálás lehetek az Istennek, hogy engem ez akkor sem győzött meg semmiről, pedig a nagymamám még egészen kisgyerekkoromban „mesélte”, hogy az özönvíz után a Jóisten szivárványt bocsátott az égre, ami azt jelenti, hogy többé nem fog így elpusztulni az emberiség. Szép volt a prizmával előállított szivárvány, de nekem az továbbra is az a szivárvány volt, amiről otthon tanítottak.
Ha bizonyítékot – csodákat - akarunk keresni az Isten létezésére, találunk számtalant, ha a megfelelő érzékszerveinket nyitjuk ki erre és a megfelelő szemlélettel nézzük a világot. De evangéliumi történetekből, és - én úgy gondolom -, ha saját magunkat megfigyeljük abból is láthatjuk, hogy ránk is érvényes a csodák - újabb és újabb csodák – és bölcsességek – okoskodások – keresése.  Ennek a magatartásnak a felismerése (leleplezése) lehet, az a fordulat, amikor rájövünk (ez bizonyosan a Szent Lélek közreműködése által történik, aminek a feltétele a megfelelő alázat): elég a csodákból, elég az okoskodásokból, az értünk földre jött és megfeszített Krisztusnál megvan mindennek az értelme.
Nem fenyegeti veszély a hit szerepét és létjogosultságát vagy helyesebb azt írni, hogy szükségszerűségét, a világnak ezt a nem anyagi szempontú megközelítési módját. Mindnyájan a tökéletes bizonyosság és biztonság elérésére vágyunk  a mindennapjaink során. A sok, emberi ésszel, szándékkal pontosan nem irányítható esemény az, ami olyan izgalmassá, széppé, különlegesé teszi az életünket. Nem azért okozunk egymásnak meglepetést, mert ki van számítva a díj, hanem mert a lelkünkbe felszabadul valami, aminek az értékét nem tudjuk egzakt módon mérni. Csak annyit tudunk – igazából nem is tudjuk, talán fel sem fogjuk – hogy valami különleges dolog munkálkodik ilyenkor a bensőnkben. És mi tudjuk, hogy milyen jó érzés az. Sokszor a dolgaink nem úgy alakulnak, ahogy mi szeretnénk, gondolunk-e ilyenkor arra, hogy ez azért van, mert nem is kell, hogy úgy alakuljanak? Hol áll a mi csekélyes, földi elképzelésünk Isten szándékaihoz, melyeket egy „rendező elv” vezérel, a mindent átható szeretet!
Az általunk gondolt vagy vágyott bizonyosság helyett egy más fajta bizonyossággal vagyunk megajándékozva. Ez Krisztus ereje és Isten bölcsessége, amire mindig számíthatunk. Ez nekünk elég!
„Meghoztad az igaz hit világát, megnyitád Szent Atyád mennyország”. Létezhet ennél nagyobb ajándék?!
 
Kecskemét, 2014. december 13.
 
Szabó István